Iratkozzon fel hírlevelünkre
Feliratkozásért kattintson ide.

Vásárhelyi Antal&Tóth György kiállítása

okt5 szelekkel1

2020. október 5 - november 6.

Vásárhelyi Antal és Tóth György kiállítása

A kortárs magyar vizuális művészet két kiváló egyénisége Vásárhelyi Antal grafikus és Tóth György fotóművész kiállításának megnyitója lesz az első októberi programunk.
 
A kiállítást megnyitja Mircia Dumitrescu grafikus, akadémikus.
 
Vásárhelyi Antal Szatmárnémetiben született, 1969–1973 között a bukaresti képzőművészeti egyetemen belsőépítészeti és grafikai tanulmányokat végzett. 1979-ben telepedett át Magyarországra, 1979–1982 között megszakításokkal a budapesti Fiatal Művészek Klubja művészeti vezetője volt, kiállítások szervezésével, társművészeti programok rendezésével foglalkozott.
 
A ’80-as évek közepén részt vett a Kísérleti művészet és a Művészet ma I-III. nemzetközi kiállítások megszervezésében. 1988-ban a Hiány című társadalmi és művészeti folyóirat szerkesztője lett, a lapnak jelentős szerepe volt a politikai és művészeti pluralizmus megteremtésében Magyarországon. 1998-ban megszervezte a Hommage à M. C. Escher című kiállítást, 1999-ben az UNESCO és az ICSU támogatásával a Tudomány a művészetben – művészet a tudományban című tárlatot. Az Association pour la Promotion du Patrimonie Artistique Français és a Berufsverband Bildender Künstler tagja.
 
Nagyméretű, geometrikus, többnyire fekete-fehérben komponált, a leggyakrabban architektonikus elemekből építkező lapjait M. C. Escher illuzionisztikus térformálásának hatására utaló megoldások jellemzik, az elvont formákat gyakran figurális részletekkel társítja, a tárgyilagos, hűvösen elemző hang ironikus vagy drámai mozzanatokkal gazdagodik.
 
Vásárhelyi Antal grafikusnak számos egyéni kiállítása volt Magyarországon, de több jelentős külföldi képzőművészeti központban is, mint például az Osztrák Állami Egyetem Galériája (Bécs), L’Ecume Galerie (Párizs), Maximum Galerie (Nürnberg). Alkotásait jelentős csoportos kiállításokon is bemutatták, melyek közül csak néhányan említünk meg: Johu-Rissanen Nemzetközi Nyári Tábor és Kiállítás (Kuopio, Finnország), Salon France-Allemagne (Abbeye-Royal de Moncel, Franciaország, Hommage à M.C. Escher (Isis-Symmetry Congress and Exhibition Haifa, Izrael).
(artportal.hu)
 
 
Tóth György Budapesten született. 1972 óta fényképez rendszeresen. 1980-ban fotós szakmunkás bizonyítványt szerzett; 1980-ban a Magyar Televízió fotósa, 1998-tól 2000-ig a fotóosztály vezetője. 1980–1986 között tagja és három éven át vezetőségi tagja volt Fiatal Fotóművészek Stúdiójának. A Balogh Rudolf díjjal és a 2008-as év Magyar Fotográfia Nagydíjával kitüntetett fotóművész tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének és Magyar Alkalmazott Fotográfusok Kamarájának.
 
 
Dokumentaristaként indult, majd elmozdult, több expozíciós portrét, aktot készített. Első munkája az Ikarusz (riport a sárkányrepülőkről), ezt követően sorozatokat készített a budapesti villamosmegállókról, a villamosvezetőkről, a május elsejei felvonulás résztvevőiről, fotográfus és képzőművész kortársairól.
 
Fotóin keresztül szoros kapcsolatot tart a hazai képzőművészeti élet avantgárd szellemiségű tagjaival. Számos egyéni kiállítása volt Magyarországon, Hollandiában, Olaszországban és az Amerikai Egyesült Államokban is.
 
Alkotásai jelentős csoportos kiállításain is láthatók voltak, mint például az esztergomi fotóbiennálék, a dortmundi Fiatal Fotóművészek Stúdiója kiállítás, Ville de Paris (Párizs), Il nudo nella fotografia dell’est Europa (Accademia Albertina, Torino), Hedendaagse Hongaarse Fotografie (Canon Photo Galerie, Amszterdam), Kortárs Magyar Fotográfia (Umelecká Beseda, Pozsony), Első Alkotó Csoport Kiállítása (Magyar Ház, Berlin), L’arte della fotografia contemporanea nell’ europe dell’est (Ken Damy G., Brescia).
(artportal.hu)
 
 
Péterfy Gergely: Vásárhelyi Antal képei elé
 
A szimbólumok nyelve különleges labirintus.
Minden egyszerre ismerős és ismeretlen. Mint egy nyelv, amelyet álomban értesz, de amikor felébredsz, és elismétled a szavakat, amelyeket álmodban hallottál, rájössz, hogy ennek így, itt és most mégsincs értelme. Pedig az előbb még kristálytiszta volt minden: szó és jelentés, tér és idő. Jövő és jelen. Te és én. Minden otthonos volt, ami most egyszerre idegen, és amiről úgy tűnt, hogy a hely, ahol örökké leszünk, csak a vándorút egy rövid pihenőjének bizonyul.
 
Vásárhelyi Antal képei a szimbólumok nyelvét beszélik, amely az egyértelműség és a sokértelműség, a bizonyosság és a bizonytalanság tereibe helyezi a szemlélőt. Olvadékony és hűvös az idő, a világról lekoptak a színek, mint felesleges és értelemzavaró akcidenciák, eltűnnek a hegyek és a völgyek, a bolygót és az emberi világot valamennyi alkotásával a szent tér, a szakrális temenos, a világ nyüzsgéséből, a profanum vulgustól leválasztott, architekturális tér képviseli.
 
Az épített, azaz gondolatban megtervezett, absztrakciókkal kiszámított, előzetesen csak gondolatban létező térstruktúra képviseli az ő képi világában mindazt, amit ezen a világon képesek vagyunk mi emberek megteremteni, belakni, jelentéssel felruházni és örökül hagyni magunk után.
 
Ez csak a felületes utazó számára kétséges kimenetelű gondolatmenet. A szimbólumok világa arra tanít meg bennünket, hogy mindennek magasabb jelentése van: semmi sem álla világban önmagában, minden, ami csak van, jel, jelent valamit, valamit, ami több önmagánál; minden, ami körülöttünk van, és mi magunk is, akik megfejtünk és kérdezünk, csak azáltal vagyunk, hogy jelentünk valami nálunknál nagyobbat, tágasabbat, valami végtelent. Részesülünk az univerzum nyelvében, amely tiszta aritmetika, grammatika és jelentésteli tárgyak, a végtelen lexikon szavai. Terv van mögötte és matematika, hiszen működik, forog, fennáll és akkor is van, hogy ha nincsen. Ez végső soron minden hit alapja: az is létezik, ami nem látható, és akkor is, amikor senki se látja.
 
Az épület terve akkor is létezik, amikor az épület sosem jött létre.
Mert nem az anyagban van a létezés gyökere, hanem a tervben.
 
Kevés struktúra jeleníti meg ezt a kitüntetett ontológiai státuszt, mint épp az architektúra. Mert az épület már azelőtt áll, hogysem megépült volna; romló anyagi megvalósulása mit sem változtat a terv létén, amely időtől és tértől függetlenül készen áll. Ez az épület, és az épület tervezője sok szimbólum hajtóereje. Van, akik a Világ Nagy Építőmesterét pillantják meg a szimbólumban, melyhez az ősi rend az építőszerszámok szimbólumrendszerét csatolja, hogy teljes nyelvet alkosson belőle, amellyel megmagyarázható, miképp is létezik az ember a világban.
 
A kőműves jelképek úgy utalnak a végső épületre, minta fogalmak a szövegre. Az építése eszközei, amelyek keretbe foglalják és materializálják a gondolatot, egy-egy fogalomba sűrítik, amely aztán a végső tér megjelenítésének lehetővé tevője lesz. Gondolat, nyelv és szöveg, terv, eszköz és épület, és a világnak tulajdonított rend, amelyben mi emberek töretlenül hinni szeretnénk: ezek teszik olyan korokon, civilizációkon és világnézeteken átívelővé Vásárhelyi Antal képeit.
 
És még valami. A bölcs irónia. Annak a tudata, hogy igyekezetünk ingó, szándékaink részlegesek, akaratunk töredezett, eszközeink végesek, időnk hamar lejár. Ezért egyetlen pont is a végtelenre utaló jel lehet, egy biccentés, egy szögmérő, egy ravaszul a térbe hurkolt lépcsősor, minden a végtelen tervre és megértésünk végességére utal. És ennek belátása végső soron nem más, mint maga a szeretet.
 
Palotai János: Tóth György képei elé
Emese újra és újra
 
„Énekelni nem tud akárki.
S nem tud mindenki almaként
gurulni más elé a sárba.
Szeretném most magam kitárni.
Ez: a csavargó nagy vallomása.”
 
Szergej Jeszenyin sorait idézve szeretném méltatni Tóth György fotográfust, és különleges, csak rá jellemző szellemiségű és formavilágú képeit. A művész nagy utat járt be, amíg megtalálta ezt a csak rá jellemző stílust. Az út állomásait immár egy monográfia is méltatja. Ebben több utalás olvasható arról, hogy az útkeresésben és a továbblépési kísérletekben mennyire meghatározóak voltak az itt látható EMESE fotók.
 
Tóth sok modellel dolgozott együtt. Emese-az ikonikus, az aktfotózásban is ritka, megejtő szépségű első képe után 20 év után állt újra a Tóth György kamerája elé. 2019-ben már vakubox-szal, fehér négyzettel készülnek a képek, amelyet a művész triptichonná rak össze. A festészetben az ilyen hármas képek a bibliai tematika alapján készültek:teremtés-kísértés-kiűzetés.
 
A fotózásban is sokáig kísértésnek tartották az aktképre való hajlandóságot, tabunak tartva azt. Mára a test átváltozásai, esztétikai cserbenhagyásai a tabuk, és kevés az olyan művész, akinek a kamerája ebben is megtalálja a szépséget. Az új fotókat kor és látvány alapján lehet időrendbe sorolni. Először azokat a képeket látjuk, ahol melyeken pusztán árnyak vagy hullámos kontúrvonalak láthatók a kettős/hármas expozíció alapján, ahol csak a fehér háttér apró „szakadásai” mögött tűnik fel a haj töredéke, vagy egy testrész széle.
 
A következő triádban látni a nőt, az ismert egész alakos kép pózának felső részét megőrizve, ahogy a fejét és a kezeit tartja a hármas expozíció alapján, huszonkét évvel az eredeti kép után. Csak a tekintete más. Egy egészalakos fotón szemben áll, és várakozó tekintettel figyel. A három képfajta egy fejlődés folyamatábrájának is tekinthető: a tézis-alaktalan, homályból kibontakozó; antitézis: az alak; míg a szintézis az álló alak.
 
A szemrevételezés sorrendje megfordítható: a képek lebontásával a szereplők eltűnnek a homályban. Eltűnik, változik a felület is, ha a három képet összevetjük az eredeti Emese Trióval. A test-tér-kép magán hordja az idők lenyomatait, a technikait, azaz a többszörös exponálás után a fehér négyzet, a vakubox használatát, és a modell emberi-biológiai változását. A korábban látott bőrfelület, az arc fehérsége, simasága az évek során más, törtebb, sötétebb lesz. Ez akkor is látható, ha az újabb képeket önállóan szemléljük.
 
A fakturális változás mögött nem csak a modell személyes változása, hanem az alkotó megújulása is fontos. Felvetődhet a kérdés, mennyiben jelent egy bevált témához való visszatérés visszalépést, önismétlést, vagy váltást? A kép válasza mindenkit meggyőzhet, hiszen az új, állóalakos kép egészen más, cseppet sem azonos az egész alakos régivel.
 
S jóllehet a témaválasztást tekintve, az Emese képek újrázása egy önmagába visszatérő kör képét mutatja, Tóth György életműve: változó korok, változó témák, folyamatosan változó technikával elmesélt történetek inkább spirál, amely egy -egy lezárás után új lendületet vesz. Nézzék, lássák és élvezzék a változást, a test és a tér csodás alakváltozásait. A spirál új, felfelé ívelő szakaszához sok erőt kívánva újra Jeszenyint idézzük:
”Szeretnék lenni sárga vitorla,
és szállni, ahová kívánkozunk.” (Rab Zsuzsa fordítása)
 
Partner: Új Kriterion Galéria

ESEMÉNYNAPTÁR


2020
22
Október
H K Sz Cs P Szo V
28 29 30 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1

KIEMELT ESEMÉNYEK

Nincsenek események

ESEMÉNYEK

Nincsenek események

Hirdetések