Iratkozzon fel hírlevelünkre

Irodalmi szalon Kollár Árpáddal

Plakat FISZ KollarArpad 2017dec

2017. december 14., csütörtök, 19.00 óra

Irodalmi szalon Kollár Árpáddal

Egy új sorozatot indítottunk most, melynek során fiatal magyar irodalmárokat hoztunk el Bukarestbe a Fiatal Írók Szövetségével együttműködésben. A havi rendszerességgel megvalósuló irodalmi szalon vendégeivel az Erdélyi Magyar Írók Ligájának egy-egy tagja beszélget. Az identitás, az irodalom nyelvhez kötöttsége különösen fontos és érdekes témák egy olyan környezetben, mint Bukarest, egy olyan közönség számára, ahol sok többnyelvű, kettős identitású értelmiségi van jelen. A most induló sorozatunkkal is az a célunk, hogy a bukaresti közönség számára ismertté tegyük a magyar irodalom fiatal alkotóit, éppen ezért műfordítások mellett a személyes kapcsolatokra helyezzük a hangsúlyt.

Kollár Árpád költő és fordító. 1980-ban született Zentában, Szerbiában. Tanulmányait a Szegedi Egyetemen végezte. 2010. és 2016. között A Fiatal Írók Szövetségének elnöke volt, 2014. óta a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület igazgatója. A Nemzeti Kulturális Alap Könyvkiadás Kollégiumának tagja. Verseket, irodalomkritikát, esszéket ír, és műfordítással is foglalkozik.
 
Költeményeit francia-, német-, spanyol-, angol-, orosz-, szerb-, bolgár-, horvát-, szlovén-, román-, török-, lengyel- és litván nyelvre fordították. Szerb- és horvát nyelvről fordít, két kötetét kiadták. A Milyen madár c. kötete (2014.) 2015.-ben a Legjobb gyerekkönyv díjat nyerte, és 2016.-ban felkerült az IBBY Honour List-re, a világ legjobb gyerekkövei között. Kollár Árpád József Attila, Sziveri és Faludy díjas. Móricz Zsigmond Irodalmi ösztöndíjas is volt.
 
Beszélgetőtárs: Karácsonyi Zsolt
 
Kiadott kötetei:
Például a madzag (2005)
Nem Szarajevóban (2010)
Milyen madár (2014)
 
Parteneri:
 
 
 
RIANÁS
 
Letépett szőlőindaként hever távol
a folyótól kemény homokágyán
a téli holtág.
 
Röptében megdermed itt a cinke, a csíz,
a harkály is megdermed a két fa közé
bogozott íven.
 
Így fagy el egyszer minden mozdulatunk.
Két mondat között koppanva hull alá
puha kis testünk.
 
Tapaszd füled az acélkék köpenyre.
Hallod, korog az éledő víz gyomra.
Hallom, hízik a jég.
 
Ahol a krisztustövis körbezárta a fák
romos gótikáját, talpunk alatt
megmoccan a holtág.
 
Ezüstös szakállamra kúszik, ami a folyó
volt egykor. Halak és hálók.
Sárszínű sodrás.
 
Így olvad fel végül minden mozdulatunk.
És fénylő légbuborékok héjába zár
 
a víz szuszogása.
 
HARMINC FÖLÖTT
 
Vesz egy szőlőt, direkt termőt, távol a várostól,
dombon vagy lejtőn, mustja nehezen forr ki,
bora karcos lesz, ha cukrozza, édes.
 
Ritkán jár ki, ha elfagynak a vesszők,
kifogást keres és bűntudat marja.
Helyébe káposztát ültet, mogyorót, szomorúfüzet
‒ lombját széthasogatja az éles július fénye.
Nem ír, csak olvas.
 
Lesz kutya is, mérges, fekete pásztor,
láncra veri és eloldozza.
Durva a játék, megüti, ha felhasad kezén a bőrbe.
Idegent, barátot, mindenkit elmar.
 
Kell pár gyerek is, hozzá hasonló, furcsa nevekkel.
Metszett szemű, bátor és önző, aki rá se néz,
hogyha öreg lesz.
 
Fiú is kell, akivel kapura lőhet, aki fél tőle,
ahogy ő az apjától. Nem lesz aljas, érzelgős, se bölcs,
 
jót soha nem tesz, nem ad és nem kap. 
 
DOLGOK, AMIKET NEM TUDOK
 
nem tudok üveget fújni,
csak lehelni rá meg rajzolni az ujjammal, ha párás,
nem tudok a macim nélkül elaludni,
nem tudom, miért nem folyik ki a csőből a sötét,
és hogyan megy be a másik végén a fény,
tudnom kellene az alagutakat is,
megszámolni mind, amikor a tengerre megyünk,
hogy ne aludjak el, mielőtt meglátjuk
azt a semmi kék foltot a nagy hegyek között,
úszni se tudok még,
de azt nagyon jól meg fogok tanulni a nyáron,
 
nem tudom, mi van a csillagok mögött,
ha másik csillagok, akkor meg nem tudom,
hogy mi van a csillagok mögötti másik csillagok mögött,
azt se tudom, hogy miért nincs a világnak vége,
ha mindennek van,
palacsintát se tudok sütni, de meg tudok enni vagy százat,
és ha nagyon éhes vagyok, akkor hetet is,
nem tudok biciklizni, ha elengedem a kormányt,
pedig már tudom mind az összes betűket,
nem tudom, mi az, hogy semmi,
 
és nem tudok kesztyűbe dudálni, de nem is akarok.
 
EZ A NAP
 
fonott kalácsot ettem reggelire kakaóval,
aztán kimentem a kertbe eperért,
nem mostam meg, hogy ropogjon a homok a számban,
anyával bementünk a városba új cipőt venni,
de túl drága volt, amit én szerettem volna,
a régit meg az új dobozába tették,
és most sem kaptam piros távirányítós autót,
ebéd után kockáztunk egy kicsit, elég unalmas volt,
utána alagutat fúrtunk a bányában,
és fociztunk estig, míg meg nem jöttek a cserebogarak,
már nem emlékszem, mit ettem ebédre,
vacsorára virsli volt, de nem tévézhettem sokáig,
ezért most itt fekszem az ágyban,
szappanszagú a bőröm és nem tudom,
 
hova tűnhetett ez a nap, hova tűnhetett el ilyen gyorsan.
 
POSZTINDUSZTRIÁLIS TÁJKÖLTÉSZET
 
Puha vagyok és kócos, anyagi viszonyaim
harmincegy éve rendezetlenek.
a ruhával esténként ledobom magamról
a fáradtságot, a ruhával reggelente
magamra öltöm a másnapot.
gyanakodva figyelem a kartonbútorok
térnyerését és menthetetlen nosztalgiát
érzek a zacskós-tejes idők után.
ismerem az altroszkópiát,
anyámtól érthetetlen szorongást örököltem,
áttetsző karsztvize átmossa testem
porózus rétegeit.
elveszek a körzővel rajzolt nagyvárosokban,
szédít a vonalzóval húzott kisvárosok
metafizikus üressége.
 
Toporgok még egy kicsit itt a töltésen,
akár az ártéri szarvasok,
jól jönne egy kalap, ami nem ázik át ezekben
a nem történelmi időkben.
unatkozom, mert puhák vagytok és kócosak,
vidáman paskolja seggetek
a rendszeresített gyalogsági ásó,
unatkozom itt köztetek, az elhatárolódások
kereszttüzében.

 

 

ESEMÉNYNAPTÁR


2017
15
December
H K Sz Cs P Szo V
27 28 29 30 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

KIEMELT ESEMÉNYEK

Nincsenek események

ESEMÉNYEK

Nincsenek események

Hirdetések