Iratkozzon fel hírlevelünkre

2017. szeptember 21., Fiatal magyar írók Bukarestben

2017. szeptember 21., csütörtök, 19.00 
Fiatal magyar írók Bukarestben
Irodalmi szalon Fenyvesi Orsolyával
A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet – a magyar-román fordítói programok mellett – rendszeresen szervez irodalmi esteket, melyeket egy-egy írószervezettel együttműködésben valósít meg. Az elmúlt években ilyen volt a Magyar Írószövetséggel közösen havi rendszerességgel megvalósult irodalmi szalon, vagy a Román Irodalmi Múzeummal közös programjaink. Később Határátlépések címmel olyan sorozatot indítottunk, melynek során meghívottjaink az egyetemes magyar irodalom olyan alkotói voltak, akik egyszerre több kultúrában is otthonosan mozognak (magyar-román, magyar-szlovák, magyar-zsidó), élethelyzetükből és művészi hitvallásukból fakadóan naponta lépnek át nyelvi, kulturális és földrajzi határokon. Az identitás, az irodalom nyelvhez kötöttsége különösen fontos és érdekes témák egy olyan környezetben, mint Bukarest, egy olyan közönség számára, ahol sok többnyelvű, kettős identitású értelmiségi van jelen. Hasonlónak mondható a Balassi Intézet márkanevévé vált Donau Lounge projekt romániai könyvvásárokon való bemutatása is, amelynek célja a Duna-menti kultúra és irodalom népszerűsítése, közös pontok felfedezése. 2016 őszén az Erdélyi Magyar Írók Ligájával (E-MIL) közösen indítottunk sorozatot, melynek célja az erdélyi magyar irodalmárok bukaresti bemutatkozása volt. Egy új sorozatot indítunk most, melynek során fiatal magyar irodalmárokat hozunk el Bukarestbe a Fiatal Írók Szövetségével együttműködésben. A havi rendszerességgel megvalósuló irodalmi szalon vendégeivel az Erdélyi Magyar Írók Ligájának egy-egy tagja beszélget.
 
Szeptemberi meghívottunk Fenyvesi Orsolya, aki a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett művészettörténész szakon. Önálló kötetei: Tükrök állatai (JAK+PRAE.HU, 2013), Ostrom (Kalligram, 2015). 2017 őszén jelenik meg harmadik, A látvány/Kommentárok című könyve. Verseit eddig angol, német, román, szerb, török, francia nyelvre fordították.
 
Beszélgetőtárs: André Ferenc (E-MIL)
 
A beszélgetéshez szinkrontolmácsolást biztosítunk.
 
AZ ELSŐ MOSDATÁS
 
amikor az őrangyalom végre lemászott a fáról
ahogy mély levegőt vettem
ő felegyenesedett és hozzám lépett
én a testemet adtam neki és ő mosolyogva
elfogadta bár tán lélekhez szokott
hiszen nő volt ő is és megérintett apró vörös nyelvével
addig simogatott míg egyetlen teremtő érzésben
elfeledtette hogy lehetetlen nem hiszek benne
vagy hogy ő testről testtel nem is beszélhetne
elfeledtette velem és velem volt míg végre
el nem engedett
 
hittem is meg nem is szabadságomat biztonságomat
míg valaki másnak a nyála száradt rajtam
 
A SZERVSZÍV
 
A felvételen fekete-fehérben látom, nem lobog,
és másé, másért dobban, de nem ver, nem dobog:
vonaglik, a vér orgazmusa. Egy életen át
élvez, és nekem kéne gondoskodni róla.
 
Nem tudok élni nélküle, de nem szabad, hogy rá gondoljak,
munkámat kell elvégeznem, „épp a szívről írok verset”,
„na puszi, szia”. Pedig nem szoktam beszélni róla.
 
És közelednek mások a nagy szívdobbanásaikkal,
és vérem mégsem a vérük, csak a dezoxiribonukleinsav,
villan végig a sötét gépezeten: egy scanner olvasófeje.
Nem akarom hallani, mások lármás mellkasa
épp olyan kínosan érint, mint amikor egy közös tálban
állat szívét találom felkínálva, csirkeszívet
a leveshúsban. Különösen vasárnap,
épp, mint akit rajtakaptak. A családi ebédnek vége.
 
Nem szabad, hogy rá gondoljak, az enyémre,
az egyetlenemre, mert ha eszembe jut, hogy létezik,
eszembe jut, hogy cserben is hagyhatna.
A Miatyánkra emlékeztet, és a túl sok ismétléstől
jelentésüket vesztő szavakra.
Tőle függök, és undorodom tőle,
nem is, azt kívánom, nekem bárcsak ne lenne:
Ne lenne szívem, kívánom, mint egy kamaszlány,
hogy ne legyen szerelmes. Csak titokban gondolok a szervre,
nehogy tudomást szerezzen rólam, mert tudom,
az ő sötét szerelme titkon megölne engem.
 
NE CSINÁLJ MAGADNAK EHETŐ KÉPET
 
Értem én, Uram („Kivel beszélsz?”
„Csak magamban.”), hogy kóstolgatnom
csak a te tested illenék,
de mit tehetnék, ha szembe jön velem egy cukrászda,
és felkínálja életem
nagy esélyét: arcképemet
ehető ostyára képzeli (kinyomtatja).
 
Nem az utánzás-e a hízelgés legőszintébb formája?
És ha dörgölőzöm, az kedvedre való,
mert neked, Uram, nincs szagod.
 
Annyi képed sincs, mint nekem. Örökkévalóság
ide vagy oda, én legalább kiválaszthattam, hogy
tizenhét éves kori fotóm kerüljön az ostyára.
Akkor már tudtam, hogy nem maradok sokáig veled.
Minden reggel tegnapi önmagam másolataként
ébredek meg.
 
Az ostyához torta is tartozott,
a torta pedig megkívánta a vendégeket. Én a tortának
nem mondok nemet, Uram. Sőt, rögzítem a nagy zabát
videokamerával, nevezzük időnek.
 
Nem voltak elegen, Uram, de mások
sosincsenek elegen. Tartottam tőle, hogy így is
túl hamar betelnek velem. Szokás szerint
belőled indultam ki. Ahogy körbeülték az asztalt,
bevonultam az arcmásommal díszített –
nem győzöm hangsúlyozni – tortával,
és mindenkinek vágtam egy szeletet.
 
Megették az utolsó morzsáig, mert
néztem őket, de a felvételen jól látszik,
hogy közben rettentő kínosan érezték magukat.
 
Tehát az utolsó morzsáig élek.

ESEMÉNYNAPTÁR


2017
26
Szeptember
H K Sz Cs P Szo V
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

KIEMELT ESEMÉNYEK

Nincsenek események

ESEMÉNYEK

Nincsenek események

Hirdetések